Messier 17

Galaxisunk a Tejút központi régiója felé tekintve megtaláljuk a Nyilas (Sagittarius) csillagképet. Itt helyezkedik el az északi féltekéről is látható egyik legszebb emissziós gázköd és nyílt halmaz a Messier 17, más néven Omega-köd. Ugyan hazai fotósok közt ritkábban fotózott téma, mint a közvetlen közelébe lévő Messier 16, (Sas-köd) mely a benne megbújó Teremtés oszlopairól lett ismert a Hubble űrtávcső képeinek köszönhetően.  A ködöt 1745-46-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux,  de mivel felfedezését nem publikálta széles körben, emiatt kevesen tudtak csak a felfedezéséről. Ez okozhatta, hogy Charles Messier “újra megtalálta”, majd 1764. június 3-án katalogizálta a ködöt. Az elmúlt évek elemzései alapján kiderült, hogy az Omega-köd egyike a közelünkben megfigyelhető legfiatalabb csillagkeletkezési régióknak. Az itt található csillagok mindössze néhány millió évvel ezelőtt keletkeztek. Az Omega-köd vöröses színe annak köszönhető, hogy a forró hidrogéngázt a ködben újonnan kialakult csillagok megvilágítják.  Az Omega köd összesen 800 csillagot tartalmaz. Az M17 sokkal több újonnan kialakult csillagot tartalmaz, mint az Orion-köd . Az Omega-köd csillagainak nagy része nem látható az  optikai tartományban mivel el vannak rejtve a ködben, de infravörös vizsgálatokkal kimutathatók.